versek
lalo versek
lalo-reggeli
Nem szoktam reggelizni.
Lehet,hogy ezért esett ma rosszul,
hogy megpróbáltam néhány falattal indítani a napot.
Nem szoktam Rád gondolni.
Lehet,hogy ezért szokott hatalmába keríteni a nosztalgia, ha elsétálok egy fagyizó mellett.
Nem szoktam szomorú lenni.
Lehet,hogy ezért esik jól most kicsit elszomorodni a világ dolgain.
Nem a reggeli miatt,nem miattad,nem a világ miatt.
Megengedhetem magamnak ezt a luxust?
lalo-szeretek
Szeretek nő lenni! Na jó nem mindig
Csak mikor vígasztalni kell a férfit,
És mikor ölelésre vár a gyermek
S mikor a föld minden lelke dermedt
Szeretek nő lenni. Na de csak ha van vacsora,
S nem rajtam röhög a melósok sora
S nem kell mosnom ,csak ha kedvem tartja,
De elkészül minden,hisz kedvesem karja
Nem maradhat vasalatlan ing nélkül
Amikor a vasárnapi harang csendül
S a gőzölgő húslevesben is nő vagyok.
"Az a melle, az a combja, "- s gagyog
Valamit a szentem, tisztába teszem
A piacon meg megveszem
A másnapi lendületem.
Szeretek nő lenni, akkor is ha nem "csak" ez a dolgom.
A munkámban a hajam kontyban hordom,
De anyám szava mindig meglep:
A lekvárt nézd és ne az epret!
Néha szépen, néha lustán
Néha mackóban "apuskám"
Néha félve, néha bőgve,
Sokszor vígan, összetörve
Bájjal, hájjal, kedvesen,
Száraz borral, könnyesen
Szeretve a vágyakkal
Álmokkal, ábrándokkal...
Szeretek nő lenni, ha semmi nincs rendben.
Kisírhatom én a szívem, lelkem
S lehetek gyenge, lehetek vad
Megölhet és feltámaszthat egyetlen szavad...
Nem számít! Hisz ez vagyok!
S a nő MINDIG IS ragyog!
lalo-virágpapír
Figyelni akartam mozdulatot, hangsúlyt, zavarba ejtett köhintést… de nem mertem.
Meghúztam magam és produktívan festettem egy hangos képet.Színes is,tetszetős de én nem a kirakat vagyok.
Figyelni akartam némán, mozdulatlan.
Csak belefeledkezni szemeidbe… de hogy marasztaljalak ha nem mondhatom ki?
Lehet e sóhajtással morze jeleket küldeni?
Figyeltem reggel a csokor virágot…némán,merengőn s jól esett. Színét,formáját, a zörgős papírt is ami átölelte.
Mi ez a valami ami keletkezett?!
lalo -borul -virágba -ki
Virágba borult az anyatermészet.
Virágba borul minden női szív.
Bársonyos szellő simogat és felelget
a tavasz. A nap csak egy körív
a körforgásban.
Merthogy minden változik
És minden elborul.
Az elme, az idő... A jókedv távozik
Mert most semmi sem csitul.
Zsong az élet, kint is, bent is.
Méhek és pillangók lent is, fent is.
Vágyódik a lélek
Most még vagy már érzem....Élek?!
És ahogy már mondtam...
Virágba borult az anyatermészet.
Borul a szívem és az idő...
Nem felel csak faggat és kérdez
A tavasz. "Kiborulsz vagy kidőlsz?!"
lalo-néha
Néha elmosolyodom.
Néha elmosolyodom a keserűségemen.
Néha a bánatomon is.
Néha pedig bohóc-énem mosolyogtat meg.
Néha a könnyek is előcsalják ezt a mosolyt,
néha pedig a nevetés szelídül meg s ez lesz belőle…
"Most jött el a néhának az ideje"
lalo- kiszaladt
Összekuporodva figyelem a külvilágot.
Gondolataim szanaszét.
Majd hazakúsznak ha senkit sem látok
És elmerengek az reggel peremén.
Néhány hangfoszlány mi megalapozza a napot, csupán egy szó, egy érzés, egy hangulat…
Amíg elszürcsölöm reggeli teám.
S csak a sötét hétköznap marad.
Várom a forrongó őszi pezsgést, érkezni fog, de még csalfa kicsit.
Néha játsza a szende szentet, majd hevesen káromkodik.
Ősz reggelén ilyen lettem, bárgyú, hitetlen, unott s elveszett,
De tudom, felkel a Nap s Isten kegyelme felemel s megtart engem.
lalo-rohan
elmúlt idők fűszálai csiklandoznak álmomban
madárfütty és a félig romlott lehulló dió koppanó hangja úszik be, mintha életünk film volna…
valami fontosat mondasz…a felhő elhomályosítja a verőfényes nap sugarait…
én meg csak figyellek.
arcod vonásai percről percre markánsabbak….beszélsz és érzem ahogy pereg az idő…
csak egy fél délután, csak néhány óra volt…
most pedig az elmúlt idők fűszálai vésik emlékezetembe…
rohan….rohan az idő.
lalo- változó
Tükrömet nézve, tetszik amit látok.
Kócos a hajam, karikás a szemem
De béke lapul bozontos koronámban.
Iker tükröm nézve elégedett vagyok
Nem sietnek a dolgok, teszem amit tennem kell,
halad az élet de elmerengve megrezzen a kép.
Látok egy gyermeket, ki közelít felém.
Szaladnék érte, kapnám karomba
De ő mosolyogva int, várj még.
Érkezem, mikor nem csak a tükörben létezel, mikor
a valóságban is nyugalom és béke honol kesze kusza fürtjeid közt.
Eljövök, amikor nem vársz.